Ma játszottam a műanyag babáimmal, meg olvasgattam, tévézgettem. "Megírom a mese folytatását Laurának, hogy legyen mit felolvasnom." Jutott eszembe. A füzetet lapoztam, kerestem a mesét. Sehol. Megnéztem a következő füzetet. Abban sem. Nem értettem. Hiszen tegnap még mamának is felolvastam a mesét! A keverék macskám, Sziszi, bejött a szobámba. Közeledtem felé, hogy megsimizzem, ám mivel mindig nagy szeretettel ölelgetem, gyorsan bebújt az ágy alá.
- Te kis majom! - mondtam nevetve, és a zseblámpámmal bevilágítottam az ágyam alá, mivel ott nappal is kicsit sötét van. Hirtelen megláttam valami laposat, méghozzá egy füzetet. Benyúltam érte, de nem értem el az egészet, csak egy kis csücskét. Megmozgattam, rá akartam venni Sziszit, hogy kapja el a mozgó "egeret" és kilökje nekem. A terv bevált. Mikor már a fél füzetet a kezemben tartottam, kihúztam. Lapozgattam. Megvan! Ez az a füzet! Sziszit meg akartam simogatni, de beljebb bújt, és fújt rám.
- Azért kösz!
" Egyszer volt, mégis hol nem lett volna?, volt egyszer egy nergog. Hogy mi az a nergog? Az egy lény. Mindig tiszták, és nagyon udvariasak. Mindegyik másik színű - van kék, zöld, narancssárga, piros, rózsaszín...stb. Lábuk vékony, térdük nincs, így hajlékonyak. Talpuk hatalmas, orruk nagy, szaglásuk kiváló. Nem hordanak ruhát, színeik a ruhájuk. Csak a lányok egy toppot.
Fejfedőikre tollakat akasztanak, és ha azt utasítják a szárnyaknak, hogy "repülj" akkor az repül is.
Egy nap egy nergog ellátogatott kedves barátjához, a konzervdobozban lakó elgob. Azt se tudjátok mi az az elgob? Akkor ezt is elmagyarázom. Szóval, az elgob szinte láthatatlan. Mindig más alakot ölt fel, így eredeti alakjuk már nem is ismert. Ha egy széken ülnek, pontosabban egy kupakon (mivel nekik a kupak a szék, hacsak nem veszik fel valami emberi szék alakját, akkorák is tudnak lenni!), kupakformájuk lesz, és a tárgyra simulnak. ha viszont úgy akarják, nem rajtuk lesznek, hanem mintha az ikertestvére állna a másik előtt. Volt egy elgob család is a legközelebbi csatorna mélyén, egy konzervdobozban. Oda látogatott egy kertből egy nergog. Vagy a nergog. Mert Elrandó úr az egyik nergog. Van családja is!
Ő maga Elrandó úr kék, cowboy kalapot hord, azokon himbálóznak a tollak. Bajuszát minden reggel kifésüli, és nagy orrával mindig kiszagolja a vacsora illatát, így sosem késik el róla. A Nergog-iparnál dolgozik, méghozzá bútoriparnál..
Felesége narancssárga, neve Nari, és posztókalapjára akasztotta a szárnyakat. hatalmas talpán magassarkú cipőt hord. És természetesen egy toppot.
Van fiuk is, aki felnőttnek hiszi magát, az egyik az ikerpár közül. Zöld, apja sajnálatára nem örökölte tőle kék színét. Neve Zo, és kétszínű. Szülei előtt megjátssza a rendes kisfiút, de ha haverjaival találkozik, ördöggé változik, ha meg szülei rajtakapják a csibészségen, húgára fogja. Igaz, említettem, hogy a nergogok udvariasak, de köztük is vannak kivételek! Baseball sapkájára akasztotta a szárnyakat.
Lányuk is van ám! Rózsaszín színű, Zsaszának hívják. Ő hajpántjára akasztotta a tollakat. Ő is csibész kicsit, de szülei kedvéért próbál jó kislány lenni. Ő is hord egy toppot.
Most leírom Cérna úr, tehát a cérnavékony elbod családjának tagjait.
Cérna urat azért hívják Cérna úrnak, mert amikor először lement a csatornába, egy cérna alakját vette fel, így elnevezték Cérna úrnak. A cérnáknak nincs lábuk, így ő is csak ugrálva jár. Ha hirtelen nem veszi fel valami más alakját, cérna marad, szemekkel, szakállal.
Felesége: egy sült krumpli. neve Krump néni, így nevezték el a csatorna többi lakói.
Lányuk annyi idős, mint Elrandó úr fia. fiatal, kicsit pimasz, de nem rosszalkodó. Neve Laba, mivel egy műanyag baba alakját vette fel még réges-réges-régen. Haja barna, szeme zöld, ruhája kék.
Fiuk annyi idős mint Zsasza, és udvarias. Ő egy gomb, egy régi kabátról. Ezért Gomnak nevezték el.
A nergogok kertekben lapulnak, a virágok, gyümölcsösök között. Ha van kerted, nézz körül jó alaposan, talán találsz is egyet, de ők olyan rafináltak és gyorsak, hogy ez ritka eset."
A kezem elfáradt, így letettem a tollat. A füzetet betettem a lila válltáskámba, és még tettem bele egy üveg vizet, zsebkendőket, és egy zacskónyi sós pálcikát. Felöltöztem, és egy puszit cuppantottam az éppen vasaló mama arcára. És elsuhantam.
Laurát éppen hintázott. Mamája lökte.
- Jó napot! - és Laurához fordultam - szia Laura! Mizujs? Lehoztam a mesém, ahogy megígértem. Felolvassam?
- Rendben. Inkább kiveszem Laurát, mert hintázás közben nem hallgatja a meséket, csak nevetgél, és izgul, mikor magasabbra lököm - válaszolta anyja, és kivette a kuncogó Laurát.
A padon ültünk, Laura mellettem mosolygott rám. Felolvastam a mesét, közben nevetgélve hallgatta, amit nem értett megkérdezte, elmagyaráztam, és folytattam. Egy képet is rajzoltam a hősökről, azok nagyon tetszettek neki! De megígértem, hogy majd felviszem gépre, úgy szebb lesz, átláthatóbb, és a képeket is majd egy lapra rajzolom, mert alig kivehető a sok dőlt betűtől. Aztán a homoktalan homokozóban játszottunk két új műanyag pónijával. Visszasiettem a balkon alá, és felkiáltottam mamának. Egy nő, aki a földszinten lakott, rám szólt, hogy mit kiabálok. Bezzeg amikor éjjel zajongó berúgott emberek hada "énekel" a játszón, azokra nem szól egy mukkot se.
- Mi van, kicsim? - kérdezte mama, miközben kijött a balkonra.
- Mennyi az idő?
- Négy óra. Fel akarsz jönni? Gyere is, mert kezd hideg lenni, ez a fránya tél már csak ilyen, hamar besötétedik, és hideg van. Bárcsak már tavasz lenne!
A második Laura mamája is odajött és elbúcsúzott. Én is felmentem, az orrom megint lefagyott. És sajnos holnap már iskola, megint nem lesz időm írni a mesét, Laurával se találkozhatok, de reméljük az idő éppen coopert akar futni, és hamar hétvége lesz, hogy játszhassak Laurával.
- Te kis majom! - mondtam nevetve, és a zseblámpámmal bevilágítottam az ágyam alá, mivel ott nappal is kicsit sötét van. Hirtelen megláttam valami laposat, méghozzá egy füzetet. Benyúltam érte, de nem értem el az egészet, csak egy kis csücskét. Megmozgattam, rá akartam venni Sziszit, hogy kapja el a mozgó "egeret" és kilökje nekem. A terv bevált. Mikor már a fél füzetet a kezemben tartottam, kihúztam. Lapozgattam. Megvan! Ez az a füzet! Sziszit meg akartam simogatni, de beljebb bújt, és fújt rám.
- Azért kösz!
" Egyszer volt, mégis hol nem lett volna?, volt egyszer egy nergog. Hogy mi az a nergog? Az egy lény. Mindig tiszták, és nagyon udvariasak. Mindegyik másik színű - van kék, zöld, narancssárga, piros, rózsaszín...stb. Lábuk vékony, térdük nincs, így hajlékonyak. Talpuk hatalmas, orruk nagy, szaglásuk kiváló. Nem hordanak ruhát, színeik a ruhájuk. Csak a lányok egy toppot.
Fejfedőikre tollakat akasztanak, és ha azt utasítják a szárnyaknak, hogy "repülj" akkor az repül is.
Egy nap egy nergog ellátogatott kedves barátjához, a konzervdobozban lakó elgob. Azt se tudjátok mi az az elgob? Akkor ezt is elmagyarázom. Szóval, az elgob szinte láthatatlan. Mindig más alakot ölt fel, így eredeti alakjuk már nem is ismert. Ha egy széken ülnek, pontosabban egy kupakon (mivel nekik a kupak a szék, hacsak nem veszik fel valami emberi szék alakját, akkorák is tudnak lenni!), kupakformájuk lesz, és a tárgyra simulnak. ha viszont úgy akarják, nem rajtuk lesznek, hanem mintha az ikertestvére állna a másik előtt. Volt egy elgob család is a legközelebbi csatorna mélyén, egy konzervdobozban. Oda látogatott egy kertből egy nergog. Vagy a nergog. Mert Elrandó úr az egyik nergog. Van családja is!
Ő maga Elrandó úr kék, cowboy kalapot hord, azokon himbálóznak a tollak. Bajuszát minden reggel kifésüli, és nagy orrával mindig kiszagolja a vacsora illatát, így sosem késik el róla. A Nergog-iparnál dolgozik, méghozzá bútoriparnál..
Felesége narancssárga, neve Nari, és posztókalapjára akasztotta a szárnyakat. hatalmas talpán magassarkú cipőt hord. És természetesen egy toppot.
Van fiuk is, aki felnőttnek hiszi magát, az egyik az ikerpár közül. Zöld, apja sajnálatára nem örökölte tőle kék színét. Neve Zo, és kétszínű. Szülei előtt megjátssza a rendes kisfiút, de ha haverjaival találkozik, ördöggé változik, ha meg szülei rajtakapják a csibészségen, húgára fogja. Igaz, említettem, hogy a nergogok udvariasak, de köztük is vannak kivételek! Baseball sapkájára akasztotta a szárnyakat.
Lányuk is van ám! Rózsaszín színű, Zsaszának hívják. Ő hajpántjára akasztotta a tollakat. Ő is csibész kicsit, de szülei kedvéért próbál jó kislány lenni. Ő is hord egy toppot.
Most leírom Cérna úr, tehát a cérnavékony elbod családjának tagjait.
Cérna urat azért hívják Cérna úrnak, mert amikor először lement a csatornába, egy cérna alakját vette fel, így elnevezték Cérna úrnak. A cérnáknak nincs lábuk, így ő is csak ugrálva jár. Ha hirtelen nem veszi fel valami más alakját, cérna marad, szemekkel, szakállal.
Felesége: egy sült krumpli. neve Krump néni, így nevezték el a csatorna többi lakói.
Lányuk annyi idős, mint Elrandó úr fia. fiatal, kicsit pimasz, de nem rosszalkodó. Neve Laba, mivel egy műanyag baba alakját vette fel még réges-réges-régen. Haja barna, szeme zöld, ruhája kék.
Fiuk annyi idős mint Zsasza, és udvarias. Ő egy gomb, egy régi kabátról. Ezért Gomnak nevezték el.
A nergogok kertekben lapulnak, a virágok, gyümölcsösök között. Ha van kerted, nézz körül jó alaposan, talán találsz is egyet, de ők olyan rafináltak és gyorsak, hogy ez ritka eset."
A kezem elfáradt, így letettem a tollat. A füzetet betettem a lila válltáskámba, és még tettem bele egy üveg vizet, zsebkendőket, és egy zacskónyi sós pálcikát. Felöltöztem, és egy puszit cuppantottam az éppen vasaló mama arcára. És elsuhantam.
Laurát éppen hintázott. Mamája lökte.
- Jó napot! - és Laurához fordultam - szia Laura! Mizujs? Lehoztam a mesém, ahogy megígértem. Felolvassam?
- Rendben. Inkább kiveszem Laurát, mert hintázás közben nem hallgatja a meséket, csak nevetgél, és izgul, mikor magasabbra lököm - válaszolta anyja, és kivette a kuncogó Laurát.
A padon ültünk, Laura mellettem mosolygott rám. Felolvastam a mesét, közben nevetgélve hallgatta, amit nem értett megkérdezte, elmagyaráztam, és folytattam. Egy képet is rajzoltam a hősökről, azok nagyon tetszettek neki! De megígértem, hogy majd felviszem gépre, úgy szebb lesz, átláthatóbb, és a képeket is majd egy lapra rajzolom, mert alig kivehető a sok dőlt betűtől. Aztán a homoktalan homokozóban játszottunk két új műanyag pónijával. Visszasiettem a balkon alá, és felkiáltottam mamának. Egy nő, aki a földszinten lakott, rám szólt, hogy mit kiabálok. Bezzeg amikor éjjel zajongó berúgott emberek hada "énekel" a játszón, azokra nem szól egy mukkot se.- Mi van, kicsim? - kérdezte mama, miközben kijött a balkonra.
- Mennyi az idő?
- Négy óra. Fel akarsz jönni? Gyere is, mert kezd hideg lenni, ez a fránya tél már csak ilyen, hamar besötétedik, és hideg van. Bárcsak már tavasz lenne!
A második Laura mamája is odajött és elbúcsúzott. Én is felmentem, az orrom megint lefagyott. És sajnos holnap már iskola, megint nem lesz időm írni a mesét, Laurával se találkozhatok, de reméljük az idő éppen coopert akar futni, és hamar hétvége lesz, hogy játszhassak Laurával.
(2009. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése