Játszó - tér

Négy osztálytárs, Gáspár, akit mindenki Gazsónak hív, a sportos Teodóra, aki mindenkivel Teónak szólíttatta magát, kivéve a tesitanárt, hogy állítólag megmaradjon kettőjük között a sportos kapcsolat, Bertalan, a haverjainak Berti és Bettina, aki csakis a három barátjának engedte meg, hogy Bettának szólítsa, szóval ők négyen egy játszótéren, egy mászóka tetején üldögéltek. Teó és Betta lábukat lóbálták, Gazsó és Berti pedig azzal szórakoztak, hogy kinevették a folyton eleső kisgyerekeket.



- Sikerült megoldanotok a tesiházit? - kérdezte Teó.
- Abból nincs is házi, focifej! - rúgott Teó bokájába Betta. - Beszéljünk inkább fontos dolgokról: ugye milyen jól áll ez a szájfény? - mutatott a szájára. A fiúk forgatták a szemüket, még Teó is, amikor felfigyelt Betta szájára.
- Jé, hiszen ez csodaszép! Hol vetted? Nekem is kell egy! Állítólag az egyik legnagyobb sportoló azért kapott több pontot egy versenyen, mert ezt a szájfényt használta!
- Ekkora marhaságot még én se mondanék, pedig én vagyok a nagy sminkmániás - fintorgott Betta.
- Valaki féltékeny, mert egy nem sminkszakértő többet tud a smink világáról... - motyogta Bertalan, de csak Gazsó hallotta, és egy barackot nyomott Berti fejére, mert tudta, Betta is ezt tenné a kis csibésszel. Berti leesett a mászókáról. Az egyik baba odatotyogott a fiúhoz, és meghuzigálta az arcát, mint a nagymamák szokták. Közben szemtelenül kuncogott.
Teó egyre jobban kezdte lóbálni a lábait.
- Mit gondolsz a cserediákról, Betta?
- Milyen származású is?
- Szerinted ha köszönésképpen azt mondta: Hola!, akkor vajon mi lehet?
- Azt se tudom, mit jelent! - fonta keresztbe karjait Betta. - Esetleg olasz... - suttogta reménykedve.
- Hagyj már te... te... te baba! - nyafogott a fájdalomtól Bertalan. Az anyuka odament, felemelte a babát, és felsegítette a fiút is.
- Elnézést, de Barbara nagyon szemtelen, ha valaki idegesíti, annak megnyúzza az arcát.
- Az a gyerek spanyol - javította ki barátnőjét Teó.
- De az "hola", az olasz köszönés - kezdett felháborodni Betta.
- Nem, mert spanyol!
- A keresztanyukám olasz, akkor csak tudom! - emelkedett Betta hangja.
- Akkor mégse, és nem csak a nyelvet, hanem a rokonodat se ismered! Vagy a keresztanyukád rossz olasztanár!
- Ha ennyire megy neki az arc húzogatása, akkor otthon sok minden idegesítheti... - nevetett óvatosan Berti.
- Micsoda?! - kerekedtek ki az anyuka szemei. - Szerinted idegesítő vagyok?! Hogy merészeled?
Bertalan lapított, de nem csak ő volt bajban, mivel Betta és Teó úgy összekapott, hogy egymás haját húzták.
- Ahhoz is buta vagy, hogy megismerd a rokonaidat, mert mindig csak a csillogáson jár az eszed!
- Még te beszélsz? Nem én vagyok az, akinek a fejében egy teniszlabda pattog!
- Mostanában egyre több a szemtelen kölyök! Hozzátok képest a kis Barbarám egy angyal!
- Az angyal, aki lehúzza a bőrt az arcról?! - de Bertalan egyből a szájához kapott, és elpirult.
- Hogy képzeled, te pimasz kölyök!
A játszóteret gyerekkacagás helyett kiabálás és veszekedés töltötte meg.
- Az anyukám olasz!
- Hiszen a keresztanyukád az olasz!
- Te vagy idegesítő, kisfiam! Így beszélni egy felnőttel...
- Hiszen ön beszél velem csúnyán!
Csak Gazsó ült csendesen a mászókán, és mindkét veszekedő félt nézte. Kihúzta a zsebéből a rágógumis dobozt, és bekapott egyet.
- Minek a drága mozi, ha itt vannak a barátok, és egy idegen anyuka...

Barbara sem bírta már, mindenkinek nekiugrott, úgy meghúzogatta és roppantotta az anyukája és a gyerekek arcát, hogy csak na! Gazsót nem bántotta, felmászott hozzá a mászókára, és a fiú az ölébe ültette. Ismét elővette a rágógumis dobozt, és odanyújtotta a babának, aki jóízűen kutakodott benne.