Angelika és Örzse ikertestvérek voltak, de - ahogy mondják - ég és föld, annyira különböztek egymástól. Örzse rosszalkodott, gonoszkodott, ellopott mindent, ezért mikor iskolába kellett mennie leküldték a föld alá, ahol az ördögök laknak, Angelikát pedig - aki bár néha huncutkodott, de kedves és csendes kislány volt - felküldték a felhők fölé az angyalok iskolájába. Érdekesség még, hogy Angelikának sötét színű, szinte fekete haja van, Örzsének meg szőke, mégpedig tejfel-szőke. Fordítva lenne jó! Hogy is néz ki egy angyal fekete hajjal, és még inkább hogy néz ki egy kis ördög világosszőke hajjal?
Mikor nagyobbacskák lettek vizsgázniuk kellett az iskolájukban. Angelikának angyal-vizsgát kellett letennie, hogy eldőljön, maradhat-e az angyalok közt, és ha igen, milyen feladatai lesznek, persze ilyenkor kapja meg minden kis angyal a varázserőt, Örzse pedig, aki a föld alatt él, mindenféle rovarok közt a saját kis barlangjában, ahol mérges gázok gőzölögnek, és egy denevér repked, meg hatalmas keresztespók mászik fel-alá kapott egy varázsbotot, és azt a feladatot kapta, hogy törjön borsot valamelyik kis angyal orra alá. Örzse megragadta ördögi botját, aminek a végéből két piros szarv állt ki, megkopogtatta vele a barlangja tetejét, és felugrott. A bot világítani kezdett, ő meg mint a villám haladt felfelé. Mikor a felszínre ért, láthatatlanná vált.
Minden angyalnak volt saját kis felhője, Angelikának is, aki ezen a szép napon elterült a felhőjén, és dúdolgatva valami éneket napozott. Mellette, a másik felhőn lakott Aladár, aki a ceruzája végét rágva vizsgakönyvében az angyal-tesztet töltötte ki.
- Most is a házit csinálod? Nem lazítasz? - szólt át hozzá Angelika.
- Ha át akarunk menni az angyal-vizsgán, tanulnunk kell. Várj, kikérdezlek... például: ha meglátsz egy ördögöt, amint egy embernek rosszat súg, mit csinálsz?
a) te is súgsz az embernek, persze jókat
b) megvered az ördögöt
c) békén hagyod, mert úgy érzed nincs esélyed ellene
d) szólsz egy felnőtt angyalnak, hogy segítsen
Melyiket választod?
Angelika elbizonytalanodott. Felült, levette rózsaszín napszemüvegét, és azzal ütögette az állát.
- Ööö... talán a "c" a helyes válasz?
- Nem, dehogy! A "d" a jó válasz! Tanulnod kell, Angelika! Ha nem jól töltöd ki a tesztet, bizony nagy baj lesz, nem lehetsz többé angyal, visszamégy a földre, és mindent elfelejtesz.
Angelika elgondolkodva nézte Aladárt, közben zavartan bólogatott. Letette a napszemüvegét, és nekiállt tanulni. Egész nap magolt, és halkan beszélt közben. Estére elfáradt, már ásítozott, szemei is bepirosodtak. Jaj, sose tanulom meg ezt a sok leckét! - gondolta. Oldalra nézett, és látta, hogy Aladár a felhőzuhanyzóban zuhanyozik, az esőben, és az asztalán ott feküdt Aladár nyitott vizsgakönyve. Odareppent, és beleolvasott:
Egy ördög a testvéred. Attól még szereted?
a) igen, de csak azért, mert a testvérem
b) dehogy, angyal vagyok, nem ördög
c) az angyalok a rosszakat is szeretik
Vajon melyik a helyes? - gondolkodott Angelika. Meglátta, hogy a c) van bekarikázva.
Szuper! Átmásolom az én könyvembe! - és felkapta. Visszaröppent a saját felhőjére, és gyorsan átmásolta a saját könyvébe a helyes válaszokat. Aladár sokáig zuhanyozott az esőben, aztán kinyúlt a kabinból, megragadott egy darabkát a felhőből, és maga köré tekerte, mint egy törülközőt. Angelikának gyorsan kellett cselekednie. Ha időben nem teszi vissza a könyvet, baj lesz! Kapkodva próbálta a könyvet visszatenni oda, ahol volt, de megbotlott, elejtette a könyvet, ami lezuhant a mélybe. Angelika villámgyorsan visszaült a saját felhője sarkára.
- Jajajj! Aladár megöl...-ne, ha ördög lenne... de az biztos, hogy nagyon mérges lesz!
Aladár egyből észrevette az üres asztalt.
- An-ge-li-ka! - gurult dühbe, és a szomszéd felhő felé fordult. Angelika pirultan félrenézett. Lábát tekergette, és dadogott. - Hol van a könyvem? - kérdezte idegesen Aladár.
- Szóval... úgy érzem, hogy nem tudok semmit a vizsgára, ezért a tiedről akartam lemásolni a jó válaszokat, de nem sikerült, gyorsan vissza akartam tenni, megbotlottam, és a könyv...
Örzse közben egész nap a földön járkált, fel-feltekingetve az égre azon törte a fejét, miképp is tudna valami rosszasággal ártani az egyik kis angyalnak. Ekkor a fejére esett egy könyv.
- Mi ez?
Felvette, és belelapozott. Ha meglátsz egy ördögöt, amint egy embernek rosszat súg, mit csinálsz?
a) te is súgsz az embernek, persze jókat
b) megvered az ördögöt
c) békén hagyod, mert úgy érzed nincs esélyed ellene
d) szólsz egy felnőtt angyalnak, hogy segítsen
- Mi ez? - kérdezte még jobban meglepve. - Hiszen ezek az angyal-vizsga kérdései, a húgom meg éppen a vizsgára készül! Ha-ha! Eszembe is jutott egy ördögi terv! Picit belenyúlok... - és a varázsbottal kitörölte a válaszokat, és rosszakat karikázott be.
A két angyal gyerek idegesen keresgélte a könyvet a városban. Láthatatlanok voltak, ezért vigyázniuk kellett, hogy ne menjenek nekik az emberek, autók.
- Ha elejétől kezdve a láthatatlan varázserőt nem kapjuk, nagy bajban lennénk! - szidta Angelikát Aladár. A kislány zavartan simogatta karját, mert valakinek a táskája megkarcolta.
- Bocs, de félek, hogy nem tanultam eleget...
- Ehhez nem mindig tudás kell! - vidította Aladár, és leültek az egyik nyitott konténer szélére. - A szívre is hallgatni kell! - mutatott a mellkasára. Egy fekete macska felugrott a konténerre.
- Válaszolj erre a kérdésemre: a fekete macska szerencsétlenséget hoz?
- Jaj, ne, holnap nem lesz szerencsém... - hátrált Angelika. Aladár sóhajtott.
- Sajnos te nem vagy igazi angyal. - dörmögte.
- Mi??? - ijedt meg Angelika. - Már miért ne lennék?
- Lusta vagy, hiszel az átkokban, és csalsz.
Angelikának a gyomra összehúzódott. Rosszul estek neki ezek a szavak, főleg Aladár, a legjobb barátja szájából. Igaz lenne? Valóban kicsit lusta... és félt a fekete cicától, meg csalni próbált. Biztosan nem megy át a vizsgán, és sosem lesz belőle igazi angyal, aki vigyáz az emberekre, állatokra. Pedig olyan izgalmas lenne átélni azokat a pillanatokat, amikor átnyújtják az oklevelet, és kiválasztják a nagy feladatra. A vizsga után rögtön eldöntik az angyal tanárok, kinek mi lesz a feladata, van akinek az emberekre kell vigyáznia, van, akinek az állatokra, van, aki a növényekre. Angelika az emberekre szeretett volna vigyázni, hogy jókat súgjon nekik, és több jó ember legyen a világon. De ha félig ördög... sosem valósul meg ez az álma... Aki pedig félig angyal, félig ördög, legyen akár ördög, vagy angyal, visszaküldik a földre, és elfelejti még azt is, hogy ő éppen hol volt, az égen az angyalok közt, vagy a mélyben, az ördögök közt.
- Igazad van. Száműzni fognak. Kösz, hogy közölted... Megyek én magamtól is - és elreppent, vissza a felhőjére.
- Várj, Angelika! - állt fel Aladár, de beleesett a szemetes konténerbe. A cica ijedten ráfújt, és elszaladt.
Örzse varázsbotjával felrepült húga felhőjére, aki kapkodva, könnyes szemekkel pakolt a bőröndjébe. Örzse csendben letette az asztalra a könyvet, és egy darabig nézte a testvérét. Már éppen el akart tűnni onnét, amikor észrevette, hogy kettő könyv van az asztalon. Hohó! A másik azé a szomszédé lehet - gondolta, felkapta az egyiket, átlibbent a másik felhőre, ledobta valahova a könyvet, majd egy halk, csibészes kuncogással eltűnt.
Aladár éppen akkor ért vissza Angelikához, és marasztalni próbálta.
- Ne menj el! Nem száműzhetnek! Azt én nem akarom!
- Ez a szabály, és kész... De elmegyek én magamtól is, nem kell engem küldeni.
Aladár megragadta a kezét. Angelika elpirult.
- Ráveszem az Angyal Tanácsot, hogy itt maradhass!
- Úgyse sikerül. Mindegy. Úgyis unalmas volt itt élni. Itt az ideje mindenféle kalandot kipróbálni a földön - próbálta, de sikertelenül felvidítani magát.
- Angelika! Tégy egy próbát, ne menj! Holnap vizsgázni kell, hallgass a szívedre, bízz magadban, meglátod sikerül.
- Hát jó, egy napot még maradhatok, de ha holnap délután, az angyal vizsgán úgy érzem, hogy nem sikerült azonnal eltűnök.
Aladár visszasuhant a felhőjére, és akkor látta, hogy a könyve az asztal alatt van. Nahát! Ez nem is esett le a földre! - gondolta.
Másnap Angelika már hajnalban talpon volt, tanult gőzerővel. Aladár észrevette a furcsa válaszokat a könyvében, nem értette, hogy mi történhetett, úgyhogy kijavította a hibákat.
Délután Angelika remegve, izgulva repült el Aladárral az Angyal-iskolába. Az angyal tanárok beszedték mindenkitől a könyvet, és míg gyorsan ellenőrizték a teszteket kiosztottak a tanulóknak egy feladatlapot, amivel ellenőrizhették őket, hogy tényleg jól megtanultak-e mindent. Angelika rettentően izgult, nagy sóhajjal nekiállt kitölteni a feladatokat. Pár feladat szinte teljesen olyan volt, mint a könyvben, úgyhogy azokat könnyen megoldotta, de némelyik igazán nehéznek bizonyult, főleg ez:
Beleszerettél egy ördögbe. Mit csinálsz?
a) a szerelem az szerelem, talán megtaníthatom jó dolgokra azt az ördögöt
b) kiverem a fejemből
c) soha nem tennék ilyet, nem állok szóba ördöggel
Bizony, ez is nehéz kérdés egy angyal életében! Eszébe jutottak Aladár szavai: nem mindig tudás kell! A szívre is kell hallgatni!
A szívemre fogok hallgatni! - csapott a mellkasára. Bekarikázta az "a" választ, és folytatta a teszt kitöltését - a szívére hallgatva.
A következő napon bejelentették, ki jutott át a vizsgán. Az angyal iskola igazgatója felolvasta a neveket.
- Attila... átment! - és az Attila nevű angyal, egy kis duci fiú, büszkén ment az izguló társai között átvenni az oklevelét, majd átment egy kapun, aminek a túloldalán az Angyal-Tanács eldöntötte, milyen angyal legyen.
- Áron! Átmentél! Aladár! Átmentél! Gratulálok!
Angelika fejében cikáztak a gondolatok. Nem megy át. Sosem lesz igazi angyal, sosem vigyázhat az emberekre, nem mentheti meg a világot! Aztán... rosszul hallott?
- Angelika! Átmentél! - mosolygott. Kezet fogott vele, és Angelika átlépte a kapu küszöbét. Csodaszép volt, amit látott! A terem telis-tele volt angyalokkal, a kapunál toporgott a három főangyal - az emberekre vigyázó, a állatokra figyelő, és a növényekre ügyelő. Egyikük, a növényekre ügyelő, Albert fel-alá sétált. Növényekből font koszorúja csillogott fején, és egy érem lógott a nyakában. Réges-régen egy nagy erdőtűz volt, de ő megmentette az erdőt, akkor kapta az érmét, és ő állandóan a nyakában hordta, és ha valaki vitatkozott vele az éremre mutatott, és ezt mondta: "Látod ezt? Megmentettem egy erdőt! Csakis nekem lehet igazam!" Persze emiatt kevesen kedvelték, és a háta mögött ki is nevették. Bizony, az angyalok sem ártatlanok!
- Üdvözöllek, Angelika! - köszönt rá mézes-mázosra sikeredett, komoly hangon.
Az Angyal-Tanács elnöke közben a kitűzőket osztogatta.
- Tessék Aladár! Mostantól te vagy az állatokra figyelő angyal! Gratulálok!
- Köszönöm - hajolt meg Aladár. Angelika következett.
- Íme a kitűződ, Angelika! Tudunk ám a kis csínyedről! - mondta somolyogva. - De azt is tudjuk, hogy mindenkiben van egy kis rosszaság, bennünk is. Ám nem mindegy, hogy jó akarsz-e lenni, vagy újabb, és újabb rosszaságon töröd-e a fejed, hogy egyre rosszabb vagy-e, vagy ki akarod-e javítani a hibáidat.
A kislány megnézte a kitűzőt. Egy pálcikaember volt rárajzolva! Teljesült az álma!
- Te vagy mostantól az emberekre ügyelő angyal! - mondta a Tanács elnöke, és megpaskolta Angelika vállát.
- Köszönöm szépen. És ígérem, igyekezni fogok - mondta Angelika kipirult arccal.
- Ügyes vagy, Angelika! - súgta oda Aladár. - Büszke vagyok rád!
- Aladár! Ugye találkozunk még? - és egy puszi cuppant a fiú arcán.
- És... kire fogsz vigyázni? - kérdezte a fiú, és zavartan pislogott.
- A kitűzőm hátoldalán van egy cím: 1102 Kerge utca, 4. Táltos család. Segítesz megkeresni? Ja, és neked milyen állatra kell ügyelned?
- A kedvencemre, a sünökre!
- Mint a te hajad - kócolta össze a fiú haját. A felhő szélére álltak, és elrepültek a címhez. Benéztek az ablakon. Megláttak egy nappalit, ahol egy Angelikával egykorú kislány tévézett, és játszott a barátjával. Aladár megfogta Angelika kezét, és egymásra néztek.
- Szeretni fogom a munkám - nézett vissza a kislányra Angelika. - Menjünk az erdőbe, és látogassuk meg a sünöket!
Az erdőben is tavasz volt, csicseregtek a madarak, a sűrű bozótban patahangok topogtak, és egy friss forrás csorgott az erdő közepén. Ott találtak rá egy süncsaládra. Aladár megsimogatta őket.
- Nem bökik az ujjad a tüskéi?
- Nem. Nem szúrnak meg a sünik, tudják, érzik, hogy nem bántani akarom őket. Egyébként is, nézd! A kezemen van egy védőhártya, ez egy adottság ehhez a feladathoz.
Angelika boldogan bólintott.
Közben Örzse a föld alatt az ördögtalálkozón ült egy vörös fotelben. A többi, sötét hajú ördög mutogatott rá, és kinevették.
- Egy szőke, ügyetlen ördög! Ha-ha-ha!
Ő meg idegesen kopogtatta ujjait a fotel karfáján. Aztán lassan ő is nevetni kezdett - saját magán, és a föld zengett a sok ördögi vidámságtól.
Mikor nagyobbacskák lettek vizsgázniuk kellett az iskolájukban. Angelikának angyal-vizsgát kellett letennie, hogy eldőljön, maradhat-e az angyalok közt, és ha igen, milyen feladatai lesznek, persze ilyenkor kapja meg minden kis angyal a varázserőt, Örzse pedig, aki a föld alatt él, mindenféle rovarok közt a saját kis barlangjában, ahol mérges gázok gőzölögnek, és egy denevér repked, meg hatalmas keresztespók mászik fel-alá kapott egy varázsbotot, és azt a feladatot kapta, hogy törjön borsot valamelyik kis angyal orra alá. Örzse megragadta ördögi botját, aminek a végéből két piros szarv állt ki, megkopogtatta vele a barlangja tetejét, és felugrott. A bot világítani kezdett, ő meg mint a villám haladt felfelé. Mikor a felszínre ért, láthatatlanná vált.
Minden angyalnak volt saját kis felhője, Angelikának is, aki ezen a szép napon elterült a felhőjén, és dúdolgatva valami éneket napozott. Mellette, a másik felhőn lakott Aladár, aki a ceruzája végét rágva vizsgakönyvében az angyal-tesztet töltötte ki.
- Most is a házit csinálod? Nem lazítasz? - szólt át hozzá Angelika.
- Ha át akarunk menni az angyal-vizsgán, tanulnunk kell. Várj, kikérdezlek... például: ha meglátsz egy ördögöt, amint egy embernek rosszat súg, mit csinálsz?
a) te is súgsz az embernek, persze jókat
b) megvered az ördögöt
c) békén hagyod, mert úgy érzed nincs esélyed ellene
d) szólsz egy felnőtt angyalnak, hogy segítsen
Melyiket választod?
Angelika elbizonytalanodott. Felült, levette rózsaszín napszemüvegét, és azzal ütögette az állát.
- Ööö... talán a "c" a helyes válasz?
- Nem, dehogy! A "d" a jó válasz! Tanulnod kell, Angelika! Ha nem jól töltöd ki a tesztet, bizony nagy baj lesz, nem lehetsz többé angyal, visszamégy a földre, és mindent elfelejtesz.
Angelika elgondolkodva nézte Aladárt, közben zavartan bólogatott. Letette a napszemüvegét, és nekiállt tanulni. Egész nap magolt, és halkan beszélt közben. Estére elfáradt, már ásítozott, szemei is bepirosodtak. Jaj, sose tanulom meg ezt a sok leckét! - gondolta. Oldalra nézett, és látta, hogy Aladár a felhőzuhanyzóban zuhanyozik, az esőben, és az asztalán ott feküdt Aladár nyitott vizsgakönyve. Odareppent, és beleolvasott:
Egy ördög a testvéred. Attól még szereted?
a) igen, de csak azért, mert a testvérem
b) dehogy, angyal vagyok, nem ördög
c) az angyalok a rosszakat is szeretik
Vajon melyik a helyes? - gondolkodott Angelika. Meglátta, hogy a c) van bekarikázva.
Szuper! Átmásolom az én könyvembe! - és felkapta. Visszaröppent a saját felhőjére, és gyorsan átmásolta a saját könyvébe a helyes válaszokat. Aladár sokáig zuhanyozott az esőben, aztán kinyúlt a kabinból, megragadott egy darabkát a felhőből, és maga köré tekerte, mint egy törülközőt. Angelikának gyorsan kellett cselekednie. Ha időben nem teszi vissza a könyvet, baj lesz! Kapkodva próbálta a könyvet visszatenni oda, ahol volt, de megbotlott, elejtette a könyvet, ami lezuhant a mélybe. Angelika villámgyorsan visszaült a saját felhője sarkára.
- Jajajj! Aladár megöl...-ne, ha ördög lenne... de az biztos, hogy nagyon mérges lesz!
Aladár egyből észrevette az üres asztalt.
- An-ge-li-ka! - gurult dühbe, és a szomszéd felhő felé fordult. Angelika pirultan félrenézett. Lábát tekergette, és dadogott. - Hol van a könyvem? - kérdezte idegesen Aladár.
- Szóval... úgy érzem, hogy nem tudok semmit a vizsgára, ezért a tiedről akartam lemásolni a jó válaszokat, de nem sikerült, gyorsan vissza akartam tenni, megbotlottam, és a könyv...
Örzse közben egész nap a földön járkált, fel-feltekingetve az égre azon törte a fejét, miképp is tudna valami rosszasággal ártani az egyik kis angyalnak. Ekkor a fejére esett egy könyv.
- Mi ez?
Felvette, és belelapozott. Ha meglátsz egy ördögöt, amint egy embernek rosszat súg, mit csinálsz?
a) te is súgsz az embernek, persze jókat
b) megvered az ördögöt
c) békén hagyod, mert úgy érzed nincs esélyed ellene
d) szólsz egy felnőtt angyalnak, hogy segítsen
- Mi ez? - kérdezte még jobban meglepve. - Hiszen ezek az angyal-vizsga kérdései, a húgom meg éppen a vizsgára készül! Ha-ha! Eszembe is jutott egy ördögi terv! Picit belenyúlok... - és a varázsbottal kitörölte a válaszokat, és rosszakat karikázott be.
A két angyal gyerek idegesen keresgélte a könyvet a városban. Láthatatlanok voltak, ezért vigyázniuk kellett, hogy ne menjenek nekik az emberek, autók.
- Ha elejétől kezdve a láthatatlan varázserőt nem kapjuk, nagy bajban lennénk! - szidta Angelikát Aladár. A kislány zavartan simogatta karját, mert valakinek a táskája megkarcolta.
- Bocs, de félek, hogy nem tanultam eleget...
- Ehhez nem mindig tudás kell! - vidította Aladár, és leültek az egyik nyitott konténer szélére. - A szívre is hallgatni kell! - mutatott a mellkasára. Egy fekete macska felugrott a konténerre.
- Válaszolj erre a kérdésemre: a fekete macska szerencsétlenséget hoz?
- Jaj, ne, holnap nem lesz szerencsém... - hátrált Angelika. Aladár sóhajtott.
- Sajnos te nem vagy igazi angyal. - dörmögte.
- Mi??? - ijedt meg Angelika. - Már miért ne lennék?
- Lusta vagy, hiszel az átkokban, és csalsz.
Angelikának a gyomra összehúzódott. Rosszul estek neki ezek a szavak, főleg Aladár, a legjobb barátja szájából. Igaz lenne? Valóban kicsit lusta... és félt a fekete cicától, meg csalni próbált. Biztosan nem megy át a vizsgán, és sosem lesz belőle igazi angyal, aki vigyáz az emberekre, állatokra. Pedig olyan izgalmas lenne átélni azokat a pillanatokat, amikor átnyújtják az oklevelet, és kiválasztják a nagy feladatra. A vizsga után rögtön eldöntik az angyal tanárok, kinek mi lesz a feladata, van akinek az emberekre kell vigyáznia, van, akinek az állatokra, van, aki a növényekre. Angelika az emberekre szeretett volna vigyázni, hogy jókat súgjon nekik, és több jó ember legyen a világon. De ha félig ördög... sosem valósul meg ez az álma... Aki pedig félig angyal, félig ördög, legyen akár ördög, vagy angyal, visszaküldik a földre, és elfelejti még azt is, hogy ő éppen hol volt, az égen az angyalok közt, vagy a mélyben, az ördögök közt.
- Igazad van. Száműzni fognak. Kösz, hogy közölted... Megyek én magamtól is - és elreppent, vissza a felhőjére.
- Várj, Angelika! - állt fel Aladár, de beleesett a szemetes konténerbe. A cica ijedten ráfújt, és elszaladt.
Örzse varázsbotjával felrepült húga felhőjére, aki kapkodva, könnyes szemekkel pakolt a bőröndjébe. Örzse csendben letette az asztalra a könyvet, és egy darabig nézte a testvérét. Már éppen el akart tűnni onnét, amikor észrevette, hogy kettő könyv van az asztalon. Hohó! A másik azé a szomszédé lehet - gondolta, felkapta az egyiket, átlibbent a másik felhőre, ledobta valahova a könyvet, majd egy halk, csibészes kuncogással eltűnt.
Aladár éppen akkor ért vissza Angelikához, és marasztalni próbálta.
- Ne menj el! Nem száműzhetnek! Azt én nem akarom!
- Ez a szabály, és kész... De elmegyek én magamtól is, nem kell engem küldeni.
Aladár megragadta a kezét. Angelika elpirult.
- Ráveszem az Angyal Tanácsot, hogy itt maradhass!
- Úgyse sikerül. Mindegy. Úgyis unalmas volt itt élni. Itt az ideje mindenféle kalandot kipróbálni a földön - próbálta, de sikertelenül felvidítani magát.
- Angelika! Tégy egy próbát, ne menj! Holnap vizsgázni kell, hallgass a szívedre, bízz magadban, meglátod sikerül.
- Hát jó, egy napot még maradhatok, de ha holnap délután, az angyal vizsgán úgy érzem, hogy nem sikerült azonnal eltűnök.
Aladár visszasuhant a felhőjére, és akkor látta, hogy a könyve az asztal alatt van. Nahát! Ez nem is esett le a földre! - gondolta.
Másnap Angelika már hajnalban talpon volt, tanult gőzerővel. Aladár észrevette a furcsa válaszokat a könyvében, nem értette, hogy mi történhetett, úgyhogy kijavította a hibákat.
Délután Angelika remegve, izgulva repült el Aladárral az Angyal-iskolába. Az angyal tanárok beszedték mindenkitől a könyvet, és míg gyorsan ellenőrizték a teszteket kiosztottak a tanulóknak egy feladatlapot, amivel ellenőrizhették őket, hogy tényleg jól megtanultak-e mindent. Angelika rettentően izgult, nagy sóhajjal nekiállt kitölteni a feladatokat. Pár feladat szinte teljesen olyan volt, mint a könyvben, úgyhogy azokat könnyen megoldotta, de némelyik igazán nehéznek bizonyult, főleg ez:
Beleszerettél egy ördögbe. Mit csinálsz?
a) a szerelem az szerelem, talán megtaníthatom jó dolgokra azt az ördögöt
b) kiverem a fejemből
c) soha nem tennék ilyet, nem állok szóba ördöggel
Bizony, ez is nehéz kérdés egy angyal életében! Eszébe jutottak Aladár szavai: nem mindig tudás kell! A szívre is kell hallgatni!
A szívemre fogok hallgatni! - csapott a mellkasára. Bekarikázta az "a" választ, és folytatta a teszt kitöltését - a szívére hallgatva.
A következő napon bejelentették, ki jutott át a vizsgán. Az angyal iskola igazgatója felolvasta a neveket.
- Attila... átment! - és az Attila nevű angyal, egy kis duci fiú, büszkén ment az izguló társai között átvenni az oklevelét, majd átment egy kapun, aminek a túloldalán az Angyal-Tanács eldöntötte, milyen angyal legyen.
- Áron! Átmentél! Aladár! Átmentél! Gratulálok!
Angelika fejében cikáztak a gondolatok. Nem megy át. Sosem lesz igazi angyal, sosem vigyázhat az emberekre, nem mentheti meg a világot! Aztán... rosszul hallott?
- Angelika! Átmentél! - mosolygott. Kezet fogott vele, és Angelika átlépte a kapu küszöbét. Csodaszép volt, amit látott! A terem telis-tele volt angyalokkal, a kapunál toporgott a három főangyal - az emberekre vigyázó, a állatokra figyelő, és a növényekre ügyelő. Egyikük, a növényekre ügyelő, Albert fel-alá sétált. Növényekből font koszorúja csillogott fején, és egy érem lógott a nyakában. Réges-régen egy nagy erdőtűz volt, de ő megmentette az erdőt, akkor kapta az érmét, és ő állandóan a nyakában hordta, és ha valaki vitatkozott vele az éremre mutatott, és ezt mondta: "Látod ezt? Megmentettem egy erdőt! Csakis nekem lehet igazam!" Persze emiatt kevesen kedvelték, és a háta mögött ki is nevették. Bizony, az angyalok sem ártatlanok!
- Üdvözöllek, Angelika! - köszönt rá mézes-mázosra sikeredett, komoly hangon.
Az Angyal-Tanács elnöke közben a kitűzőket osztogatta.
- Tessék Aladár! Mostantól te vagy az állatokra figyelő angyal! Gratulálok!
- Köszönöm - hajolt meg Aladár. Angelika következett.
- Íme a kitűződ, Angelika! Tudunk ám a kis csínyedről! - mondta somolyogva. - De azt is tudjuk, hogy mindenkiben van egy kis rosszaság, bennünk is. Ám nem mindegy, hogy jó akarsz-e lenni, vagy újabb, és újabb rosszaságon töröd-e a fejed, hogy egyre rosszabb vagy-e, vagy ki akarod-e javítani a hibáidat.
A kislány megnézte a kitűzőt. Egy pálcikaember volt rárajzolva! Teljesült az álma!
- Te vagy mostantól az emberekre ügyelő angyal! - mondta a Tanács elnöke, és megpaskolta Angelika vállát.
- Köszönöm szépen. És ígérem, igyekezni fogok - mondta Angelika kipirult arccal.
- Ügyes vagy, Angelika! - súgta oda Aladár. - Büszke vagyok rád!
- Aladár! Ugye találkozunk még? - és egy puszi cuppant a fiú arcán.
- És... kire fogsz vigyázni? - kérdezte a fiú, és zavartan pislogott.
- A kitűzőm hátoldalán van egy cím: 1102 Kerge utca, 4. Táltos család. Segítesz megkeresni? Ja, és neked milyen állatra kell ügyelned?
- A kedvencemre, a sünökre!
- Mint a te hajad - kócolta össze a fiú haját. A felhő szélére álltak, és elrepültek a címhez. Benéztek az ablakon. Megláttak egy nappalit, ahol egy Angelikával egykorú kislány tévézett, és játszott a barátjával. Aladár megfogta Angelika kezét, és egymásra néztek.
- Szeretni fogom a munkám - nézett vissza a kislányra Angelika. - Menjünk az erdőbe, és látogassuk meg a sünöket!
Az erdőben is tavasz volt, csicseregtek a madarak, a sűrű bozótban patahangok topogtak, és egy friss forrás csorgott az erdő közepén. Ott találtak rá egy süncsaládra. Aladár megsimogatta őket.
- Nem bökik az ujjad a tüskéi?
- Nem. Nem szúrnak meg a sünik, tudják, érzik, hogy nem bántani akarom őket. Egyébként is, nézd! A kezemen van egy védőhártya, ez egy adottság ehhez a feladathoz.
Angelika boldogan bólintott.
Közben Örzse a föld alatt az ördögtalálkozón ült egy vörös fotelben. A többi, sötét hajú ördög mutogatott rá, és kinevették.
- Egy szőke, ügyetlen ördög! Ha-ha-ha!
Ő meg idegesen kopogtatta ujjait a fotel karfáján. Aztán lassan ő is nevetni kezdett - saját magán, és a föld zengett a sok ördögi vidámságtól.
VÉGE
(2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése