Éljen! Már sokkal jobban vagyok! Szerintem ma számítógépezek is, folytatom a mesém, játszok, és apu biztosan rám sóz egy kis tanulást... Mert az egyik osztálytársam elküldte a leckét, meg órai munkát e-mailben. Szerintetek ki küldte el? Hanna! Apu meg is mondta, hogy Hanna csak azért viselkedik úgy a többiek előtt, mert imponálni akar nekik, hogy ő se kedves velem, ezért befogadják. Ám ha ők nincsenek ott, kedves, mint most - elküldi a házit. Úgyhogy írtam is ma házit, meg olvasgattam, tévéztem, meg folytattam a mesét. Íme, leírom, remélem tetszeni fog, kedves füzet!
"Felsegítették a tanárt, aki dühében a körmét végighúzta a táblán. Aztán lehiggadt, és hazaküldte a nebulókat. Zsasza után megint koslatott Gom.
- Elkísérhetlek a kertbe? Sosem voltam még a csatornán kívül, főleg nem egy kertben, és mivel a barátom vagy, biztosan bemutatod... - hízelgett. Zsasza meg hümmögött, nem válaszolt, amíg ki nem értek a felszínre.
- Nem jöhetsz a kertbe, mert nem ismered, és túl veszélyes! Mi van ha elkap egy ember? Vagy a cica? Vagy a debellák kutyája, Dodó, gumijátéknak néz, és megrágcsál? Most pedig csukd be a szemed, mert a Nap...
De késő volt, Gom már bele is nézett az ámulattól a Napba, és szédülten, szemét eltakarva keringett ide-oda. Zsasza elkapta, leültette a földre, kivette a hátizsákjából pótnapszemüvegét, ami fekete üvegcserepekből van összerakva, Gom orrára tette, és ünnepélyes hangon szólt Gomnak, hogy nyissa ki a szemét. Gom nagyokat húzott, meg házott.
- Hű-ha! Ilyen sötét a kinti világ is? Nagyon menő! Ezek a magas, süvöltő, zöld hajú óriások, meg ezek a hozzám hasonló nagyságú pettyes, piros hátú repdeső izék... - bámult körbe.
- Gom, nem azért adtam rád a napszemüvegem, hogy itt kint csodáld a világot, hanem azért, hogy visszatalálj a csatornalyukba, és menj haza!
Laba Zo-val beszélgetett még a csatorna mélyén. Laba egy képet mutatott a nergognak A képen egy elgob volt lefestve. Laba imád festeni! Csak nem megy neki valami jól... és ha valaki megpróbálja ezt neki elmondani megsértődik, és felveheti akár egy mérges gepárd alakját is! Így inkább az emberek tartózkodnak tőle, ám Zo odavan érte, és semmi pénzért nem bántaná meg.
- Hogy tetszik a kép? - mutatott Laba a piros, kék, zöld színekkel összekent papírra, a festményre.
- Ööö...gratulálok, nem rossz! - vakarta zavartan a tarkóját Zo. Mellette haladt el az osztály legcsendesebb kislánya, Kilencke. Kilencke egy szám alakját vette fel, olyan mint egy kilences. De mintha a kilencest átfordítanád jobbra. Kilencke ugyanúgy nagyon szeretett festeni, de sokkal jobban csinálta a nagyképű Labánál. Laba megragadta a karját, és a kezébe nyomta a "remekművet".
- Te majdnem profibb vagy. Szerinted milyen?
- Nem túl eredeti. De gyakorolj, akkor jobb lesz - gyengéden visszatolta, és elvonult. Zo ijedten felkészült, hogy Laba felveszi egy gepárd alakját, és jól megkergeti Kilenckét. Csodák csodájára mégse tette! Nyugodtan széttépte a képet. Páran meglátták, és nagy szemekkel nézték a műveletet. A biztonság kedvéért mindannyian arcuk elé tették a hátizsákjukat.
- Miért tetted ezt? - kérdezte Zo.
- Mert Kilencke a rajztanárom, hétvégenként együtt tanulunk, és ha ő azt mondja, hogy gyakoroljak, akkor gyakorolni fogok, és a végén még jobb festő leszek nála! - ujjongott Laba."
Nos, egyelőre ennyi.Mama előállt egy fantasztikus hírrel! Szombaton a játszóparkban rendeznek egy farsangi bulit! Eddig is találtunk ilyen bulikat, mert az iskolába nem mentem, Isten ments!, meg rendeztek más kerületekben is, ám azok nagyon messze voltak, és a szüleim éppen akkor dolgoztak. De ez más volt!
- A játszópark csak pár lépésre van innen, beöltözhetsz skót lánynak!
- Skótnak?
- Van jobb ötleted? Hiszen van egy eredeti skót szoknyád egyenesen Skóciából! Hozzá fehér inged, meg fekete cipőt veszel fel, és egy skót sapkát, van az is, ha jól emlékszem!
- Ma milyen nap van?
- Csütörtök. Na, most tévézz csak, én megyek, és gulyáslevest főzök ma - kacsintott rám mama. Megcsörrent a mobilom. Felkeltem az ágyból, és odacammogtam az íróasztalomhoz.
- Halló?
- Itt a pizzafutár! Jöjjön le, és megkapja a pizzáját - hallottam valami mély hangot, de érezhető volt, hogy ez átváltoztatott hang, én meg azt hittem, hogy az osztálytársaim viccelődnek velem. Egyébként is előfordult már, hogy a suliban a szünetben felhívtak egy ismeretlen nőt, és azzal stresszelték, hogy tűz van, és égnek, vagy hogy az egy randivonal, és már felé tart a társa, és rengeteg más fiú.
Kinyomtam. Először azt akartam mondani, hogy: "Nem veszem be, ez a vicc olyan gyerekes!" vagy ÉN átváltoztatott hangon: "Most lebuktatok, ha-ha...-ha!" De végül megijedtem, meg a válasz is fölösleges volna. Ki is akartam nézni az ablakon, hogy ki az, mégse tettem, mert még megtudja, hogy át lehet engem verni... megint csörgés.
- Halló? - kérdeztem dühösen.
- Lőrinc vagyok, de ha rossz a kedved, később is hívhatlak! - válaszolta ijedten.
- Ó, szia! Képzeld, jó is, hogy hívsz, mert mama talált egy bulit most szombaton a játszóparkban, tudod, nincs messze! Jössz?
- Az klassz lenne, de a betegségben visszaestem, mert ugyebár irtó gyorsan meggyógyultam, de megint megtámadott valami nyavalya! Legyengültem...
- Ööö...akkor sajnálom, megkérdezem Georginát. Józsit szerintem az apja nem engedi el... - mondtam elszontyolodva. Elbúcsúztunk egymástól, és meg is tettem, amit akartam. Georgina viszont megint nem vette fel a mobilját. Megpróbáltam az otthonin. Azon sikerült.
- Ó, nekem a szombat nem jó, mert elutazom az unokatesómhoz, péntek délután megyek.
Ha az anyja mindig annyira szigorú vele az iskolaügyekkel, akkor meg minek utaznak el? Ez a farsangi buli csak pár órás dolog, de egy utazás, és egész hétvégén a rokonoknál ülni..., így hogyan lesz ideje tanulni? Én nem bánom, ám mindig azzal van elfoglalva, hogy lecke, kijavítani egy jegyet, korrepetálás...
- Akkor szia! De én majd elmegyek - tettem hozzá.
Egyszer elment a Jeges-tóra korcsolyázni - egyedül. Vagyis a szüleivel, de az anyja csak állt, és nézte, ahogyan a jégen ott csúszik a lánya. Még szóvá is tette, hogy egyedül unatkozni fog, és még az sem jutott az eszébe, hogy elhívjon, mikor én meg szinte minden programra elhívom - mint most is. Mindegy, letettem a telefont, és nekiálltam gépelni, szörföltem az interneten, meg chateltem a vidéki barátnőmmel, Felíciával.
12:00 Laura: Szia Felícia! Hogy vagy? Meséltem az új mesémről?
12:34 Felícia: Szia! Bocs, hogy később írtam, de hegedűórán voltam.
12:35 Laura: És hogy ment?
12:35 Felícia: Jól. Egész jól. A tanárom nagyon szigorú.
12:36 Laura: Én nem szeretem a nagyon szigorú tanárokat!
12:36 Felícia: Van a tanáromnak egy weboldala is, nem rossz, ott van a tanár képe is.
Megnéztem. A weboldal fehér hátterű volt, rajta hangjegyek táncoltak, és középen egy mogorva nő fényképe díszelgett, alatta: Merczi Kántor Mónika, zenetanárnő
12:45 Laura: Érdekes neve van. Nini, van róla egy mosolygós kép is, ezek szerint mosolyogni is tud! ;)
12:45 Felícia: Csak ritkán. Egyébként hogy telt ma a napod?
Miután elmeséltünk egymásnak mindent, kijelentkeztem, mert van, hogy a másik barátnőm ír nekem, én meg éppen nem vagyok gépnél, és azt hiszi, hogy haragszom rá, azért nem írok vissza. A tévében éppen a kedvenc műsorom kezdődött, úgyhogy otthagytam a gépet, rádőltem az ágyamra, és úgy néztem a tévét.
(2009. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése